Bródy Sándor utca 22.

Tegnap a Nemzeti Múzeum felé sétálgattam, mikor megláttam egy kisebb tömeget a rádióépület előtt. Egy kisfiú a kezembe nyomott egy szórólapot, amelyen az állt, hogy ez a Bródy Piknik nevű rendezvény, a Civilek a Palotanegyedért Egyesület családi programja. Először azt hittem, hogy csak valami gyereknapi móka; a mélygarázs lejárójánál gyerekrajzok lógtak és kicsik színeztek az asztaloknál, de mikor ránéztem a szórólapra egy érdekes programra lettem figyelmes. 

Épülettörténeti túra indult hét perc múlva, rákérdeztem az illetékesnél, azt mondta, az eredményhirdetés után kezdődik. Hát, megvártam. És milyen jól tettem!

A Pollack Mihály tér környékét az elmúlt években alaposan átrendezték, gyalogosbaráttá vált és az elkövetkezendő években további fejlesztések indulnak majd meg itt. A téren látható három palotából az egyiket az Andrássy Egyetem használja,  a másik kettő üres, ezeket a megújuló Nemzeti Múzeum kapja meg. A paloták közé, a '60-'70-es években beépített modern stílusú épületetek nagy valószínűséggel elbontják, hogy eredeti állapotukba állítsák vissza a korábban itt található kerteket. 

Innen indult el túránk a Bródy Sándor utca felé. A Palotanegyed rehabilitációja példaértékű az egész fővárosban és a következő ciklusban újul meg az utca, Gutenberg tér felé vezető szakasza. Az útszakaszt szegélyező épületek többsége egyébként kifogástalan állapotban van, az Európa Belvárosa programnak köszönhetően igényes felújításon estek át. 

Az első épület, amit meglátogattunk, a Bródy Sándor utca 22 volt, egy kétemeletes bérház. Mellette egyik oldalon egy felújított saroképület, másik oldalán egy parkoló található, melyet remélhetőleg hamarosan beépítenek. 

Az üzletportál egyik részét az 1930 óta itt működő Tichy tisztító foglalja el, a másik oldalon pedig órásműhely és egy lottózó található. Az épületbe 2008-ban költözött be a kortárs kiállítótérként funkcionáló Molnár Ani Galéria. 

Az épületről sajnos nem tudtam meg sokat, de ha saccolnom kéne, akkor kora-eklektikusnak mondanám, amit valamikor az 1860-70-es években építettek. Homlokzatának állapota átlagos, de nagy valószínűséggel felújítása előkészítés alatt van. 

Az előcsarnok állapota azonban már palotához méltó:

Hát, az ott berepedt, de na..

Az épületet túravezetőnk azért is emelete ki, mert egy tökéletes példája annak, hogyan lehet barátságosabbá tenni egy belső udvart:

Ugyanis egy hatalmas kert kap benne helyet.

A lépcsőház mérete megegyezik a ház méretével, kicsi, de annál impozánsabb:

A belső homlokzat gyönyörű, a fehér szín mindig jó választás, ráadásul ez egy kőpormentes, minőségi munka.

A folyosó mintázata:

A hátsó traktust a két világháború között építették hozzá, így zárult be a ház:

Historizáló hozzáépítés

A belső kert a legfelső emeletről.

Egy, a főlépcsőről nyíló ajtó:

Fentről le:

Egyszerű kis melléklépcső, természetesen ez is felújítva: