Magdolna utca 20.
A már harmadik felvonását is lezáró Magdolna-negyed program rendkívül sikeres projekt, melynek keretében 28 bérházat és 14 társasházat sikerült a józsefvárosi önkormányzatnak teljesen felújítania. A komplex városfejlesztési program hatása lassan, de biztosan meglátszik az utcaképen is. A kerület 2020-ig kész tervekkel rendelkezik, merre, mit, hogyan újítson fel, mit építsen fel üres telkekre. Józsefvárost valóban újjáépítik.
A programok egyébként nemcsak a társasházakat érintik; útfelújítások történtek és kezdődnek el, emellett megannyi közterületet is felújítottak (Teleki, Kálvária, FiDo). Most az Orczy-negyed felújítása következik, de ezzel átfedésben a Magdolna negyed is jelentős támogatásokban részesül.
Befelé sétálva a Dankó utcán, megakadt a szemem egy saroképületen, mely valahogyan nem illett bele a képbe. Szép hasonlattal szólva, oázis volt a sivatagban. Mert bármennyire is hangzik szépnek a városrehabilitáció, sok évnek kell még eltelnie ahhoz, hogy Józsefváros valóban teljesen megváltozzon.
A ház a Magdolna utca 20, amit a címjegyzék alapján 1879-ben építettek.
Gyönyörű épület.
Érdekes megnézni, milyen állapotban is volt néhány éve!
Volt munka vele bőven... Az első emeleti erkély teljesen le volt szakadva, ma ez már teljesen ép és biztonságos!
Homlokzati részletek:
Kutattam ezután a bizonyos vendéglő után, de sajnos nem jártam sikerrel.
Józsefváros a kisiparosok települése volt. Még ma is viszonylag sok kis üzlettel találkozhatunk az utcafrontokról nyíló helységekben. Schneider István hangszerkészítő boltja 1974-ben nyílt meg, ezen az 1989-es fotón még talán működik. A helység utolsó bérlője egy cukrászda lehetett, azonban mára már ez is bezárt.
Két civakodó hajléktalan mellett mentem be az épületbe.
Ez a kapu nagyon emlékeztet a Dohány utca 20-ra.
Már az előcsarnokban is megtörténik a funkcióváltás.
Letisztult belső terek jellemzik, semmi cicoma. A korlát mintázata sem túl feltűnő.
A lépcsőkorlátok már valamivel díszesebbek.
Viszont a melléklépcső díszesebbnek tűnik, mint egyes helyeken!
Padlóminták:
Az épület egyébként nagy, két belső udvara van, ez a kisebbik:
S habár sajnáltam, hogy a belső tereket nem díszítik szobrok és mintázatok, korán beláttam, hogy nincs is értelme túlcifrázni ezeket. A Magdolna utca, főképp 1879-ben, nem számított belvárosnak, lakói sem arisztokraták, hanem egyszerű emberek voltak, így nem is volt szükség arra, hogy hatalmas belső tereket, műalkotásokat, freskókat rejtsenek a falak. A ház a funkciójának eleget tesz, az utcaképet pedig gyönyörű homlokzatával színesíti tovább.
Nincs szükség ennél többre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése